|
 |
|
|
...
A hittérítő bandukol az őserdőben, egyszer csak körbekapja 10, lándzsát rázó üvöltő kannibál.
- Jaj Istenem! Végem van - kiált fel a hittérítő
- Dehogy van véged. Tedd amit mondok - szól le a lombok közül egy "égi" hang.
- Látod melyik a törzsfőnök?
- Látom. - mondja a hittérítő.
- Kapd ki a kezéből a lándzsát és szurd hasba. - igy az égi hang.
A... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Nap leszek, sugárzó reggeleken.
Vörösben játszó mesés csoda.
Ott leszek minden napkezdeten,
s leszek estéid bíboralkonya.
Langy eső leszek nyári délután.
Simogatom borongós homlokod,
mosdatlak tikkasztó hőség után,
aszályban, lásd, enyhülést hozok.
Mezőkön fű leszek lábaid alatt,
lágyan bársonyos, simogató.
Kacagón... |
|
|
|
|
|
|
|
|
MINEK NEVEZZELEK?
Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először...
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekinteted... |
|
|
|
|
|
|
|
|
ÓDA
1
Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, s... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák elöször...
E csillagot,
Amelynek minden sugara
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly...
Minek nevezzelek? ...
Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
Szerelmed éget,
Akár a tűz,
Minden gondolat,
Csak hozzád fűz.
Ránézek egy virágra,
Az arcodat látom,
Szeretlek édes,
És ezt nem bánom.
Nevedet csöndesen,
A lombok suttogják,
Azt, hogy SZERETSZ,
A madarak dalolják.
Nélküled a világ,
Sivár és halott,
SZERETLEK édes,
És boldog vagyok... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A fák is siratják...
Tovább él a nap, amikor megláttam,
tovább él a perc, amit úgy kívántam,
tovább élek én, tovább él ő bennem,
mit tehetnék mást, ha egyszer őt szerettem.
A fák is siratják az elveszett lombokat,
mit tehetsz te mást, ha neked ez maradt,
a fák is azt hiszik, hogy nem igaz most a tél,
mit tehetsz te má... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...mikor először láttalak
fagyott szívemen fény suhant át
s a fülledt lombok közt
lassan dalra fakadt egy madár
elmondani ha tudnám, mennyire szeretlek téged
szóra nyitnám ajkam
megmutatni ha tudnám, mennyire szeretlek téged
tenném éjjel s nappal
ha hozzám érsz reszketek
mint tavaszi szélben a friss lomb
csókod újra és újra... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Az életet úgy tekintsd, mint az óriáskígyót. Ha távol tartod magadtól, gyönyörködhetsz táncos hajladozásában és bőrének ütemes mintázatában, s gondozhatod és etetheted.
Ha magadra bocsátod, rádtekeredik és nem gyönyörködsz benne többé, s nem te táplálod, hanem a húsod és véred.
Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle, mert észrevétlenül utánad kúszik,... |
|
|
|
|
|
|
|
|
A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár -- a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza:
Szinte minden ember életében elôfordul a szépség megtapasztalása. Az emberek fogékonyságának, érzésvilágának különbözôsége miatt egyénenként változó ez a szépségélmény. De ha mindegyikünk visszatekint eddigi életére, bizonyosan felmerülnek bennünk valami nagy szépség mél... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nem vitatom, valóban van az ősznek is és a télnek is szép oldala.
Tudom milyen az ősz egy erdőben napsütésben, mikor ezerszínűek a fák, és hallottam már kopogni az esőt a lombokon.
Megnyugtató a hangja ahogy csöpög a levelekre.
De mind ez itt a városban?
A flaszteron?
A csak önmagukra gondoló autósok között?
Tegnap is csak azért nem fürödtem a járdán k... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Kimentem a temetőbe, meglátogattam a szeretteimet.
Szomorú a szívem. Kicsit elkésve a naptól ( névnapja volt az Édesmamának) - így hívom magamban-- megérkeztem.
Megérkeztem-- oda, akit szerettem, akitől csak jóságot, szeretetet kaptunk.
Vele együtt ment el az csendes szeretet,amit tőle kaptunk,- hiányzik a hangja, a tiszta szíve.
Aztán egy pár sírhellyel mess... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szeretnék kettesben lenni
erdőn, mezőn, vízen,
Szeretnék útnak eredni,
de most nincs kivel.
Szeretném kiáltani:Nézd már!
Állj csak meg! Hallod? Hahó!
Előttünk sűrű lombok!
Madár, mennyi madár!
S a magasból, a hegy tetejéről
hívlak:"Hol vagy? Gyere csak föl!
Nézz innen messzire szét!
Ugye, hogy gyönyörű szép?"... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Ezernyi álmos kis madárka
fészkén lel altató tanyát,
elrejti lombok lenge sátra, -
jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
a sötét erdő bólogat,
virág, fű szendereg nyugodtan, -
szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
nádas-homályban andalog;
ringassák mély álomba szépen
kis angyalok!
Tündérpompáj... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Dénes Ferenc: Ami megmarad...
És elmúlik minden, mit önző szíveddel
itt lenn megszerettél és megcsodáltál:
régi életed zilált kerete, tüskés bozótja,
csalfa reménye, fájó szerelme, ábrándos álma,
s a féktelen, ifjú tombolások...
tavaszok, nyarak, bánatos őszök;
mind, mind elmúlnak. Sárguló lombok
zizegve hullanak lábaid elé,
megadv... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Figyeld a tünemények szakadatlan áramlását: mind más és mindig más és mégis mindig azonos. Figyeld tested fájásait: a tompán húzódó sajgástól az élesen villámló fájdalomig mennyi változat! S ezek folyton cserélődnek, egymásra rétegződnek, akár egy zenemű motívumai, vagy a fán a lombok, gallyak, virágok csipkézete. Figyeld a történelemben, a jelenkorban és saját hétköznapjaidban a j... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...heyya, ma du/este összeugrottunk a klán jelentős részével és megdumáltunk mindent a hvg-i stúdióval kapcsban, aqnnyi biztos h lesz hajtás meg káosz de a lányeg h ott legyünk és jól érezzük magunkat. Most épp komponálgatok egy melódiát, közben emailt körmölök, és ezt a blogot is, meg aztán a szövegeket fejezem be még...
Yahh, ma este az idegenvadász lesz megsaSSINTVA.... oops c... |
|
|
|
|
|
|
|
|
József Attila-Lovas a temetőben
Ha jő a sápadt ifjú-Éjjel,
Kit csókkal vár a Nap leánya,
Kitárul két temetőkapu
S belovagol búsan-frissen
Az álmok kapitánya.
Bukott vezér, könnyet is hullat,
Bús daccal bolyong szerte-széjjel,
Lova már nyihog, gödröt kapar,
Riadtan várja. - Sok a sír
S fut a Holddal az Éjjel.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Klárisok a nyakadon,
békafejek a tavon.
Báránygané,
bárányganéj a havon.
Rózsa a holdudvaron,
aranyöv derekadon.
Kenderkötél,
kenderkötél nyakamon.
Szoknyás lábad mozgása
harangnyelvek ingása,
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
ŐSZI ALKONYAT
Nézem a vén napot, amely a hervadt kerten
S e csüggedt ujjakon pompás aranyszínt fen szét,
Ó, most minden dolog oly titokzatosan szép
S magános s mozdulatlan... s az illatban s a csendben
A nagyszerű és komoly fák alatt
Sötét arcát kegyetlen és szép öklére hajtván
Szunnyad a bánatom, mint este a szfinx alján
A... |
|
|
|
|
|
